Csedö Attila: június 2014

Nagyszeben városától 18 kilométer távolságra találjuk Vízakna települést, amelyet németül Salzburg, románul Ocna Sibiului néven ismerünk.

Vízakna központjában a Traján téren sétálva idézzük fel a település történetét, és a sóbányászat kezdeti időszakát.

A település kora egyidejű Nagyszebennel.

Az első hivatalos 1165 -ből származó okmány szerint türingiai bányászok telepedtek itt le.

1217-ben András király városnak nyilvánította Vízaknát, a só jövedelme pedig átment a király tulajdonába.

Az Andreanumban II. András király megengedte az Erdélyben megtelepedő hospeseknek, hogy Szent György, Szent István és Szent Márton ünnepei táján nyolc napig szabadon hordják a sót Vízaknáról.

A település neve a Viza nevű patak melletti sóbányára utal.

Először 1263-ban Vyz, majd 1291-ben Vyzacna, 1309-ben és később de Salisfodio vagy Salisforio alakban írták.

A vízaknai só tömb egy 1300 méteres nagy- és 600 méteres kistengelyű ellipszist alkot, mélységét 1000–1200 méteresre becsülik.

A sót a római időktől 1932-ig szinte folyamatosan kitermelték.

Vízaknán, mint „Salinea Inferior” sóakna, már Claudius Ptolemaios Kr.u.125-ben írt „GEOGRAPHIA” című könyvében megemlítették a sóbányászatot.

A só kitermelése a XIII. Gemina Római légió kötelékében levő galiciai, dalmáciai és illír eredetű zsoldosok által indult meg.

A kitermelt sót Nagyszebenen keresztül Vöröstoronyra, majd az Olton szállították tovább a Dunára.

A városka melletti dombon római castrum és település maradványait tárták fel.

1220-ban a bencés szerzetesek nekifognak építeni a mai református templom elődjét.

A település központjában egy dombon áll a védőfalakkal körülvett mai református vártemplom.

A templom építése a tatárjárás idején félbeszakadt és csak 1280 körül fejezték be.

A templomot körülvevő várfalat a második tatárjárás idején építették védelmi célból.

A támok anyagában régi faragott kövek is láthatóak.

A templom a 13. században Szent Márk tiszteletére épült.

1317-től ismeretes plébánosa, Konrád.

A templom eredetileg román stílusban épült.

A templom római katolikus volt.

1596-ban, a református gyülekezet megalakulásakor került át a reformátusok tulajdonába

A főbejárat kapuja az északi oldalon.

Háromhajós, bazilikális elrendezésű templom

A templom legrégebbi bútorzata egy 1515-ből származó stallum (papi szék), melyet 2009-2010-ben sikerült restaurálni.

A templom művészettörténetileg felbecsülhetetlen értékeket őriz.

Keresztelő kannák, úrasztali tányérok és kelyhek, 1825-ből származó cserépedény.

A szószék és a szószékkorona a hajó északi oldalán.

A szószékkorona valószínűleg az 1500-as években készülhetett.
A restaurálás dátumai 1784 és 1807.

Román kori formáiból az északi,...

... és a déli mellékhajók apszisai

...és a főhajó apszisa maradtak meg.

A középhajó északi oldalán gótikus kori falfestmény-töredékeket tártak fel.

Ez a freskó a Júdás árulását, a keresztre feszítést és Jézus temetését ábrázolja.

Festményrészletek voltak még a diadalív felett is: „Fieri, fecit Gregorius litteratus racionalista Wyzaknensis.”

Nagy részük elpusztult, a megmaradtakat újra befedték, a feliratot leverték.

A református gyülekezet megalakulásának időpontját két márvány emléktábla őrzi a templomban.

Az első emléktábla 1896-ban a Millennium évében, a gyülekezet megalakulásának 300. évfordulóján lett elhelyezve.

A második 1996-ban, a Millecentenárium évében a gyülekezet megalakulásának 400. évfordulóján lett elhelyezve.

A tágas toronyban négy harang lakik.

A templom harangjai viszonylag újak.

Az első világháború után a vízaknai harangokat is újraöntötték.

A három harang 1925-ben lett újraöntve.

A negyedik harang az egykori alamori templomból lett átmentve.

A széles toronybelső lehetővé tette a négy harang lineáris elhelyezését.

A toronyóra szerkezete a harangok fölött van elhelyezve.

1441-ben a Nagyszebent ostromló török csapat Hunyadi János közeledtének hírére felgyújtotta a templomot.

1506-ban a templomot már gótikus stílusban javították fel.

Eredetileg a hajókat sík mennyezet fedte.

A mai boltozat későbbi eredetű.

Ekkor építették ki a ma is látható bordás belső kupolát.

A javítással a templom nagy részben elvesztette eredeti román kori jellegét.

A román kori és gótikus építészeti stílus keveredéséből aránytalanul eltérő szentély és hajó csatlakoztatás alakult ki.

A reformáció után a szentélyben boltíves karzatot alakítottak ki.

A lépcső a déli mellékhajóból vezet a karzatra.

A templomhajók nyugati homlokzata.

A támpilléres déli oldal.

A torony a szentélynégyszög fölé emelkedik, aminek biztosítására az alapfalakat több mint 2 méterre vastagították.

Ez az építkezési mód Németországban és Ausztriában honos.

A templom támpilléres déli oldala.

A nyugati bejárat portikusza két támpillérrel.

A főhajó hálóboltozata a gótikus kor alkotása

A portikusz mögött a déli kapu félköríves mezejében életfát faragtak ki mitikus állatokkal.

Lehetséges, hogy ez még a XII. századból származik

A régi várfalhoz ragasztott felekezeti iskola épülete.

A védőfal nyugati bejárata.

A XVI. századból származó félholdas szélkakas.

Vízakna történetének érdekessége, hogy a szászok alapították, de már korán elszakadt a Szászföldtől.

1350-től Fehér vármegye része lett, miközben megtartotta kapcsolatait a szebeni királybíróval.

A XV–XVII. században magyarok és szászok lakták.

A XVII. század utolsó harmadában Teleki Mihály erdélyi kancellár magyarországi kuruc felkelőket telepített Vízaknára.

A hajdani szász lakosságra már csak a szász jellegű építészeti formák emlékeztetnek.

A zárt utcafrontok, a magas kőkapuk a szász építkezés sajátosságai közé sorolhatók.

A település utcái is tükrözik a lakosság létszámának és etnikai összetételének változását.

Különböző stílusú lakóházak és tetőszerkezetek.

Különleges kőoszlopos tornácos ház.

Az 1980-as évek "vaskapu korszaka" Vízaknán is látható.

A XVIII. században a románság száma is gyarapodott, ezt bizonyítja az ortodox templomok építése.

Az Urunk színeváltozása ortodox templom.

A templom 1790 és 1805 között épült.

A hagyomány szerint a templomot a vízaknai sóbányászok építették.

A Keresztelő Szent János ortodox templom.

A templom 1810-ben épűlt kőből és téglából.

A harangtorony különlegesen magasra épült.

A templomnál 1827-ből származó freskómaradványokat láthatunk.

A Mihai Viteazu utca.

A Ion Creanga utca.

A Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox templom.

1699-1700 között Constantin Brancoveanu adományából egy régi templom helyén épült.

A régi templomot a törökök lerombolták.

Falfestményei 1723-ból valók.

Az ortodox temető a domboldalon.

A temető fölötti dombtetőn toronyszerű építmény, egy református kripta látható.

A reformáció után, az új római katolikus plébánia 1722-ben alakult Vízaknán.

A ma is álló templomot 1747-ben építtette a kincstár.

1955-től, a vízaknai 38 lélekszámú filiát, Nagyszeben-külváros látja el.

A templom védőszentje Nepomuki Szent János.

A torony ráépült a templomhajóra.

A toronyban egy nagy, és egy kis harang lakik.

A nagy harang elrepedt "néma".

A kis harang az 1876-os évszámot viseli.

Az 1896 május 10-én tartott Millenniumi megemlékezés márvány emléktáblája.

A Nepomuki Szent János festménnyel díszített főoltár

A bal oldali Mária mellékoltár.

A jobb oldali Jézus szíve mellékoltár.

A fából készült orgonakarzat

A templom orgonája.

Kőből készült keresztelő kút.

A vasárnapi misén a hívek száma "megszámláltatott és híjával találtatott"

Címerpajzsos sírkő a templomkertben.

Az épület bal szárnyában óvoda működik, a jobb oldalon 16 éven aluliaknak bemenni tilos tábla.

A homlokzaton emléktábla, hogy 1849-ben itt lakott Petőfi Sándor.

Vízaknán az első fürdőtelepet 1820-ban nyitották meg.

A sós tavak vízének első vegyi elemzését a híres erdélyi orvos, Pataki Sámuel végezte1820-ban.

A vegyelemzések, tudományosan is igazolták a vizaknai sósvizek gyógyhatását.

1835-ben gróf Nádasdy Ferenc saját költségén a Vörös-tó mellett felállítja az első közfürdőházat.

A Mária-Lujza villa.

Szobor az épület homlokzatán.

A XX. században sós vizű fürdőinek köszönhetően igazi fürdővárossá vált.

Az egykor sóbányájáról híres település, egészen kivételes értékű szecessziós épületeivel divatos fürdőhelynek számított.

Egyre több felújított, és új épületet láthatunk.

Még vannak romos épületek a városban.

A régi napóra "folyamatosan működik".

Régi idők tanúja a kovácsolt vaskapu.

1846-ban megalakult a vízaknai fürdőintézet.

Az XIX. és a XX. század fordulójára az egyre növekvő látogatottság indokolttá tette a fürdőtelep berendezésének átfogó kibővítését és felújítását.

1904 -ben meghirdették a pályázatot a Vizaknára tervezett „Melegfürdőház, gyógyterem, szállóépület és három épületet összekötő fedett folyosó” elkészítésére.

A munkálatok 1907 tavaszán kezdődtek.

A külső munkálatok 1910-re fejeződnek be, a belső munkálatok az 1911-es idényre lettek készen.

Vízakna építészeti öröksége a legnagyobb veszteséget 2003-ban szenvedte, mikor a restaurálások alkalmával a régi szállodát, annak "életveszélyes" állapota miatt, lebontották.

A város lakóssága ha létszámban nem is de etnikailag sokat változott az elmúlt két évszázadban.

1850-ben 3709 lakosából 2445 volt román, 1148 magyar, 84 cigány és 22 német.

1910-ben 4048 lakosából 2649 volt román, 1232 magyar, 104 cigány és 62 német.

2002-ben 3883 lakosából 3404 volt román, 404 magyar és 60 cigány nemzetiségű.

A tíz sóstó közül négy (a Belső- és Külső-Vörös és a Belső- és Külső-Zöld-tó) található a fürdőkomplexum területén.

A Vulkán panzió a Fürdők utcában.

A panzió két csillagos, 1,2 és 3 ágyas szobákkal.

A panzió ebédlője.

A panzió ügyfélfogadója ( Recepció).

Emeleti folyosó.

A Sóspatak utca.

Nevezetes nap volt Vízakna történetében 1849. február 4. Itt zajlott a Vízaknai csata, amelyet Petőfi Sándor a „Négy nap dörgött az ágyú” kezdetű versében ír le. A csatát Bem tábornok, Puchner tábornok ellenében elvesztette.